Naponta 7x dícsérlek Téged

NAPONTA HÉTSZER DÍCSÉRLEK TÉGED… Zsolt 119,164

Próbáljuk ki a zsoltáros szavát egy
IFI KIRÁNDULÁS VAGY HÉTVÉGE, KÖZÖS IFI NYARALÁS KERETÉN BELÜL!

Bevezető gondolatok a készüléshez:

A hetes szám a Bibliában a teremtés történetétől kezdve a Jelenések könyvéig meghatározó száma a Bibliának. A Földre vonatkozó teljesség száma ez, mely egyben az ember Istennel való kapcsolatának száma is: a hetedik nap lett a közösség megélésének, a hálaadásnak, a megemlékezésnek száma.

A zsoltáríró ebben az arany ÁBC-ben, a 119 zsoltárban elérkezik gondolatban az imádság lényegéig. Már nem csak a törvény és az Isten által teremtett rend szerint imádkozik, hanem olyan lehetőséget talál, ami egy folyamat. Nem csupán hetente egyszer, nem csupán naponta egyszer akar Isten elé állni, hanem 7x.

Vannak szerzetesrendek, amelyek komolyan véve a szó szerinti értelmét ennek az igeversnek valóban 7x tartanak imádságos alkalmat naponta. Ötször nappal és kétszer éjjel.

Egyszer elgondolkoztam azon, hogy van-e meghatározó jelentősége a napszaknak az imádság mélységére vonatkozóan. S azt találtam, hogy minden napszaknak más üzenete van.

Számomra Isten Igéje azt üzeni, hogy a hajnal a legkiváltságosabb ideje az Istennel való kapcsolatnak. Ahogy az éjszakából nappal lesz, a sötétségből világosság. A remény ideje ez, az új nap, új lehetőségek ideje. Jézus Krisztus legtöbbször ilyenkor imádkozott.

A reggel az első emberi találkozásoké – köszönések, mosolyok, egy-egy kérdés, a kezdet öröme, ismét valamit másként lehet tenni, mint előző napon. Az éjszaka összegző álmai a helyére teszik az előző nap kérdéseit, s megérlelik a reggel elhatározásait. „Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványaként.” (Ézs 50,4)

A délelőtt az aktív élet – ha dolgozunk a munka, ha nyaralunk a városnézés, vagy felfedezések napszaka. Isten dicsérete most mindenfelől, mindenki által érkezhet hozzánk, nagy örömmel indulhatunk az aktuális nap elkészített értékeinek felfedezésére.

A dél minden nép számára megállás időpontja, nekünk, magyaroknak sajátosan hozzá tartozik a déli harangszó. Bennünket mindig emlékeztet, nem csupán a nándorfehérvári győzelemre, hanem a magasan álló nap árnyéknélküli, mindent fénnyel betöltő, éles kontúrjaira. A harang figyelmeztet, emlékeztet, de egyben hívogat is – imádsággal kezdjük étkezésünket!

A délután az érzelmek, érzékek, hangulatok ideje. Illatok, színek kavalkádja, minden érzékszervünk figyel, gyűjt: színeket, formákat a szem, illatokat az orr, hangokat a fül, ízeket a nyelv, tenger simogatását, kövek durvaságát a kéz, s a lélek kitárul, befogad.

Az este az összegzés, a pihenés ideje. A nap végig gondolása, a hála és az ünnep ideje. A beszélgetések indulása, a témák kibontakozása – az életbölcsességek ideje.

Az éjszaka a nagy kérdések, megnyílások ideje. Hihetetlen mély, megrendítő közösség-élmények, meghatározó találkozások ideje az éjszakáé. A sötét olyan zugokat nyit meg az emberben, melyet talán egyik másik napszak sem. Nikodémus ennek biztonságában mer Jézustól kérdezni – a nagy életkérdések egyikét.

Naponta hétszer dicsérlek téged, mondja a zsoltáros. Magam is kipróbáltam, s bíztatok is erre mindenkit. Próbáljuk ki – pl. egy nyaralásban, hiszen a hét nap-időszak hét üzenetet mesélhet a nyaralás helyszínéről, az ott lakókról, a természet ottani kibontakozásáról – hogy teljessé lehessen a felfedezés öröme.

Milyen gazdag Isten világa, s milyen gazdag Isten világának mélysége, magassága, szélessége és hosszúsága. Mert szeretetből formálta. Nekünk.

Dicsérjük őt legalább naponta hétszer!

Ajánlott irodalom (egyre több könyv szól erről, néhány álljon itt lehetőségnek):
Gyökössy Endre: A két középpont,
Gyökössy Endre: Mégis
Gyökössy Endre: Lélek-ápolás
Anselm Grün: Ünnepek és szokások
Owe Wikström: A kápráztató sötétség
Holger Finze-Michaelsen: Miatyánk – felfedezések az Úrtól tanult imádságban
Mustó Péter: Csendben születik az élet

A hétvége felépítése:

A megérkezéskor, pénteken legyen mindennek bevezetése, kedvet kell csinálnunk hozzá, legyen sok játék, csoportozás, közösség megélése: éneklésben, áhítatban, étkezésben.

Készítsük elő a 24 órás, 7 időszakos imádság lényegét: ébresszünk „VÁGYAT A TENGER UTÁN” (A.de S. Exüpery), azaz az ISTENNEL VALÓ ELMÉLYÜLT KAPCSOLAT UTÁN!

A hét időszak kezdete: a szombat dél, s zárása a vasárnapi búcsúzás.

Szombat délelőtt közösen állítsuk össze a várakozásokat, kinek mire van szüksége, ki mit szeretne megélni mindebben. Mindenki írja fel egy papírra, hogy miről szeretne Istennel beszélgetni ebben a 24 órában – bármire kész, amit Isten mondani akar, vagy csak ő akar kérdezni. Mit jelent neki Isten dicsérete. A papírokat gyűjtsük össze, s tegyük el egy zárt dobozba, ládába. (Elő lehet venni már vasárnap – a záráson, de hagyhatjuk őszre, emlékezésnek, vagy szilveszterre évzárásnak is! Mindnek más jelentősége lehet a közösség és személyes épülés szempontjából)

Tisztázzuk, hogy milyen rend szerint próbálunk alkalmazkodni egymáshoz, pl. Minden IDŐSZAKOT bevezet egy igeszakasz, amit közösen hallgatunk meg (olvasunk fel), s a szakasz zárása is legyen egyértelmű, pl. csengetés, vagy közös éneklés: a „hétszer dicsérlek” – konkrétan legyen közös dicséret, magasztalás alkalma is!

Egy-egy időszak lehet különböző hosszúságú, egy szabott rendben, hogy senki se legyen bizonytalan. Írjuk ki egyértelműen, hogy mi meddig tart – mindenki készülhessen lelkileg.

Egyezzünk meg, hogy MENNYIT BESZÉLÜNK EGYMÁSSAL KÖZBEN – a legjobb az, ha minimálisat, mindenki – bár a közösség megerősítő jelenlétében – de maga kell, hogy Istennel beszélgetni kezdjen. A közös beszélgetésekre így érettebb gondolatok, vélemények születhetnek, mélyebbről jöhetnek, kevesebb lesz a feszültség, vita, s több a rácsodálkozás, a közösségre találás.

Első időszak - DÉL

Igeolvasás SZOMBAT ebéd előtt (mielőtt asztalhoz ülünk) akár állva az udvaron: Zsolt 119,162-175

Imádság a 24 óráért – egy valaki legalább, lehet többen is.

Közös énekléssel menjünk ebédelni (Menjetek be kapuin…)

Nem egyszerű étkezés közben nem beszélni – próbáljuk ki (természetesen lehet felolvasás az étkezés alatt, akkor könnyebb csendben maradni).

A két alkalom között (dél és délután) legalább 2 óra teljen el!

Második időszak – DÉLUTÁN

Igeolvasás a délutáni időszak előtt: Zsolt 104,1-31

Imádság – valaki, aki örömmel jelentkezik erre.

Mindenki fedezze fel a környezetét, menjen sétálni, álljon meg egy fa levelei előtt, üljön le egy nagy kőre, építsen gátat a patakban, napoztassa arcát a fényben, legyen szabad arra, hogy bármiről Isten jusson eszébe, s ezt mondja is ki, beszélgessen Istennel bármiről, bárkiről. Gyűjtsünk be valamilyen „tárgyi” emlékeztetőt az átélt lelki útról: egy követ, egy virágot, levelet, egy képet magunkban, amit szeretnénk megőrizni. A délutáni időszak – legyen legalább egy órás (több lehet)

Visszajőve a sétáról mindenki egy nagy közös lapra írjon fel valamit, lehet ez egy benyomás, egy szó, egy imádság, egy szín, vagy más.

Csengetés, harangozás, éneklésekkel összehívni a csapatot, s együtt tovább énekelni.

Harmadik időszak - ESTE

Igeolvasás az esti időszak előtt: Zsolt 71,1-20

Imádság – többen jelentkezhetnek

Témafelvetés – közös gondolatok: érdemes valami olyannal előállni, ami a közösséget előbbre vinné. Ha van valamilyen feszültség, megakadás a kapcsolatokban, a kommunikációban. Ha csak egyszerűen növekedni kellene a csapatnak lelki értelemben.

Szervezett formában, akár élménypedagógiai módszerekkel is – azaz játékokkal felépítve, vagy a dráma eszközét használva: egy bibliai történet adaptációja megbeszéléssel (akár kétszeres eljátszással is – ami nagyon tanulságos lehet)

Imaközösséggel, énekléssel zárjunk!

Negyedik időszak - ÉJSZAKA

Igeolvasás az éjszaka előtt: Zsolt 77,1-16

Imádság – a vezető

Összegyűlhetünk a tábortűz mellett, vagy készíthetünk egy éjszakai imaösvényt, az ERDŐ CSENDJÉT, vagy összeállíthatunk egy CSOPORTOS ALKALMAT – 3 fős csoportoknak, az ÉLETKÉRDÉSEKRŐL.

(Fontos, hogy legkésőbb éjfélkor befejezzük, hogy legalább rövid 3-4 és fél órát aludhassanak)

Mindenki csendesen menjen aludni.

Ötödik időszak - HAJNAL

Ez lesz a legnehezebb (lesznek, akik inkább nem akarnak lefeküdni).

De elhatározás kérdése, ha akarjuk, meglesz

Ébresztő gitáros énekkel, kopogással a szobák ajtaján, még sötétben, kb. fél órával napkelte előtt.

Csendben, mécsesek mellé jöjjünk össze (ennyi most a világosságunk ) halk énekléssel folytassuk, zsoltárokat olvassunk fel, pl. a 136 zsoltárt, s folytassuk saját élethelyzetek mondataival, melyre együtt mondjuk a zsoltár refrénjét.

A napfelkelte élménye akkor az igazi, ha előtte van még a sötétben egy gyaloglás egy olyan helyre, ahol lehet látni a napfelkeltét. Ezt jó kiválasztani előtte a vezetőknek.

Igeolvasás (már a helyszínen): Zsolt 84,1-13 (esetleg 85 és 86 is)

Imádság – felolvasni egy imádságot.

Csendben várni az első sugarak megjelenésére, majd ha feljött a Nap fennállva, énekléssel dicsérni a teremtő Isten bölcsességét. Léleknyitogató alkalom!

Hatodik időszak - REGGEL

Lehet kicsit később a reggeli, lassúbb az összejövetel ritmusa.

Igaolvasás: Zsolt 92,1-16

Imádság – csend, dúdolás, éneklés: Szívem csendben…

Étkezés

Hetedik időszak - DÉLELŐTT

Kezdjük ezt is zsoltárral: Zsolt 50,1-23

Összegzés és zárás:
Mit hagyhatsz itt?
Mit tanultál a hétvégén?
Milyen tervekkel indulsz útnak?

Úrvacsorás istentisztelet az ifi közösségében.

Személyes csendtől a kiscsoportos hálaadáson keresztül a nagy közös magasztalásig minden típusú imádság hangozzon el.

Bizonyságtételek a megélt Isten-tapasztalatról, önként jelentkezéssel.

Minden bizonyságtétel után egy énekkel.

Morzsaszedés – mindenki egy szót mondhat.

Isten áldásával induljunk útnak – egymás vállára tegyék a kezüket és mondatonként ismételjék a vezető után az áldás szavait: 1 Pét 5,10-11

Közösen kiáltsuk: SOLI DEO GLORIA!

FAM