"Egymás terhét hordozzátok!"

ŐSZI HÉTVÉGE FIATALOKNAK

(Gene A. Getz: Építse egyik a másikat c. könyve alapján)

Magyar népünk felé sokszor elhangzik a kritika, hogy széthúzó nép vagyunk. Mintha nem tudnánk összefogni. Egyházunkban is sokszor megy ez nehezen- hogy két-három gyülekezet közös ifi alkalmat szervezzen, vagy akár hogy egy elköltözött család nevét továbbadjuk - hogy tudjon róla a másik gyülekezet - fogadják be az idegent. De egy gyülekezeten belül, egy ifin belül is lehet sok egyenetlenség. Vannak, akik többet hordoznak, mint mások, sokan csak „lézengenek", kritizálnak másokat. Hogyan érezheti meg az EGYMÁSÉRT VALÓ FELELŐSSÉG fontosságát egy adott közösség? S hogyan növekedhet ebben? Ez a könyv sokat segíthet ennek végigbeszélgetésében, akár egy IFI HÉTVÉGE keretén belül is.

Egy szó emelődik ki újra meg újra a szövegösszefüggésből: EGYMÁS. Ez a görög ÚSZ-ben 58x fordul elő, ebből csak Pál 40x használja leveleiben. Természetesen nem mind különböző parancsként fordul elő, hanem más-más gyülekezetek számára ugyanazt az üzenetet erősítve.

Ez a szó: EGYMÁS, kölcsönösséget feltételez. Egybekapcsolódást a különbözőségek ellenére, vagy éppen azért. Keresztyénnek lenni egyedül nem lehet - a második nagy parancsolat miatt a legkisebb létszám a 2-3. De egy gyülekezetben - s annak ifjúsági közösségében is - átélhetjük, hogy egyik ad a másiknak, másik segít az egyiknek. Egyfajta „családi" viszonylatban, vagy ha a még szorosabb összetartozást feltételező „test" hasonlatot vesszük - egymás nélkül életképtelen „szem", „száj", „kéz" stb. egymásrautaltságában. Mindenki MÁS, mint én, s mindenkiben van olyan, amire nekem van szükségem. De én is kaptam olyat, ami másokat épít - ez a lelki ajándékok „kiosztásában" is megjelenik. A parancsszerű megfogalmazás tudatosságot feltételez - figyelj a többiekre, tanulj a többiektől, intsd a többieket, mert az ő elesésük a te elesésed is, az ő győzelmük a te sikered is.

Parancsként fogalmazza meg Pál az egymásrautaltság hatékony működése érdekében több összefüggésben: „egymás iránt figyelmesek..", „fogadjátok be egymást...", „intsétek egymást...", szolgáljatok egymásnak...", „építse egyik a másikat..."stb. Ebből egy hétvégén legfeljebb 6 kerülhet szóba, de érdemes végiggondolni egy őszi hétvége után, akár a többit is a további ifi alkalmakon.

Péntek este

a helyszínre érkezéskor áhítattal érdemes kezdeni: Róma 12,10 „testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok." (EFO)

Bevezető játék:

Mindenki járkáljon a teremben szabadon, majd adott jelre megállva, aki éppen közelében van - mondjon neki, vagy kérdezzen tőle valamit. Egy kérdés után újra sétáljanak tovább és mást szólítsanak meg a következő jelnél. Pl:

Mondj egy jó hírt, amit meghallottál a héten!

Mesélj a mai napodból egy eseményt, amin mosolyognod kellett!

Mit vársz a hétvégétől?

Ki a tiszteletre méltó ember?

Rávezető játék:

Mindenki kap egy cetlit és ráír magáról három igaz és egy hamis információt. Majd összeszedve a cetliket a vezető felolvassa a négy információt, s mindenki eldöntheti, hogy melyik a hamis - egy-egy sarkot kijelölve a sorrendben következő információnak: „Oda menjenek, akik úgy gondolják, hogy az első válasz a hamis, a szekrény mellé, akik a másodikat, stb."

Elmélyítés:

Három fős csoportokban írják össze, hogy mit biztosan nem, s mi mindent igazán jelent ez az igevers. Majd próbálják meg eljátszani egy iskolai, vagy családi, esetleg gyülekezeti jelenetben. Fontos, hogy minden kis csapat előadjon egy méltatlan és egy tiszteletre méltó helyzetet.

Beszélgetés:

A megbeszélésben érdemes legelőször összefoglalni, hogy ki mit hallott meg az első „sétálós játékban". Mi volt nehéz a harmadikban, a jelenetre készülve, s mi ragadta meg a figyelmét, ami elgondolkodtatta mások játékában. A fent leírt igevers az EFO-ból való (Egyszerű fordítás), érdekes összehasonlítani az elérhető többi fordítással is! Melyik milyen új gondolatot indít el erről az egymás felé gyakorlandó magatartásról.

További igehelyek hasonló/elmélyítő tartalommal: Fil 2,1-11 és 2Pét 1,1-11

Mi változva vajon közösségeinkben, ha így viselkednénk?

Mi akadályoz, hogy ezt a legtermészetesebben megtegyük?

Hogyan lehet ezt tanulni - akár egymástól?

Foglaljuk össze erre a hétvégére vonatkozóan - akár 5-10 szabályban, amit mindenkinek be kell tartania, s írjuk ki egy nagy lapra, a falra.

Szombat délelőtt

„Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással!" Róma 15,5 (EFO)

Kölcsönös egyetértés egymás között. Megbékélés munkálása kitartással, Isten bátorításával.

Négy lépésben:

- Az egység LEHETSÉGES. De csakis Krisztusban. Aki átéli saját lehetetlenségeit, s beoltatik a „szőlőtőbe", az belekerül Isten erejének „áramlásába". Megtapasztalhatja áldásait és megértheti akaratát. Egységet Krisztussal - a kiengesztelődés útján.

- „Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel..." - mert egyetértve önmagával cselekvőképes lesz. Nem bizonytalankodik tovább, nem latolgat, hanem szabadon teszi Isten akaratát. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha nem érti miért - engedelmességre jut, de szabad döntésből. Egységben önmagával - mely szabadságának záloga.

- Annyira vagyunk egységben másokkal, amennyire közösségünk van Krisztussal. Amennyire ismerjünk magunkat, annyira tudunk másokat megérteni. De ez utána is minden esetben erőfeszítést kíván. Az egység nem automatikus, hanem megfelelő mozdulatokat igényel. A gyakorlati és látható egységhez minden hívőnek meg kell tennie a maga részét. Így juthatunk egységre másokkal - a szeretetre készen állva.

- Az egység nem elvárás, s nem is statikus állapot. Az egységet mindig AJÁNDÉKKÉNT ÉLJÜK MEG, Isten jelenlétének valóságos erőterében. Ő adja a „kitartást" a sokszori újrakezdéshez, és a „bátorítást" egy nehéz helyzetben. Ezt az UFO így mondja: „a türelem és a vigasztalás Istene...", hiszen ő a mellettünk türelmesen kitartó és a vigasztalásával bátorító Isten. Mert lesznek összekülönbözések, lesznek egyenetlenségek a közösségben, mégis egyek lehetünk. Ef 3,14-21

Mindenki  jelölje be a megfelelő számot ezen a kis „teszten", majd beszélgessetek róla!

- Kifejezésre jut-e a szeretet a gyülekezeti                1  2  3  4  5  6  7  8  9  
kapcsolatokban?

- Vannak-e örömteli találkozások, mosolygós            1  2  3  4  5  6  7  8  9
alkalmak a gyülekezetben?

- Érezhető az egység és a békesség?                    1  2  3  4  5  6  7  8  9

- A beszélgetésekben türelemmel vannak-e               1  2  3  4  5  6  7  8  9
egymás iránt az emberek?

- Mi magunk szívélyesek vagyunk másokkal?                    1  2  3  4  5  6  7  8  9

- Tapasztalunk kifejezett jóságot a tettekben?           1  2  3  4  5  6  7  8  9

- Megbízhatók-e az ígéretek, követik-e tettek a          1  2  3  4  5  6  7  8  9
a szavakat?

- Ha különböző vélemények ütköznek, megmarad-e        1  2  3  4  5  6  7  8  9
a szelídség a hanghordozásban?

- Beszélgetünk-e magunk megfegyelmezéséről           1  2  3  4  5  6  7  8  9  
vannak-e „sikereink" az önmegtartóztatásban?

Ahogy látható is, ez a Lélek gyümölcsének végiggondolása „tesztes" formában. Az egység egyik fontos „láthatósága" A LÉLEK GYÜMÖLCSÉNEK megtermése. Érdemes a beszélgetésben mindenkinek magát megvizsgálni, s csak azután a közösséget „mérni".

S a végén összefoglalni: ha nem így működik, mit lehet tenni?

Hogyan lesz egy fán gyümölcs? Mindenki gondolja végig - akár behelyettesítve saját életére nézve a fázisokat: tavasz áradása (csak a fába oltott ág kap a növekedést segítő nedvekből, amelyik - ha nagyon szorosan is - de csak oda van kötözve, az nem).  Virágzás (ebben az időben mi szükséges a gyümölcsterméshez, mi teheti tönkre). Sok napsütés, mosó-esők (melyik mit jelenthet a hitéletben). Nyári záporok, szélviharok (néhány gyümölcs sosem érik be, mert lehullik idő előtt, de a többi megerősödik). Érett gyümölcs, mely érintésre kézben marad, s jó íze van (!)

A délutáni kirándulás jó alkalmat ad beszélgetésre, elgondolkodásra. Érdemes egy nagyobb túrát betervezni, hogy több lehetőség legyen a beszélgetőtársak „váltására", más módon való megismerésére.

Szombat este

„Éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével." Ef 4,1-3

Elviselni egymást. Ez a szó nem egy vidám, felhőtlen kapcsolatot jelöl, hanem fáradozással hordozott felelősséget a másikért. A másik terhének hordozását, a másik ember hordozását. A tulajdonságok hozzá: alázat, szelídség, türelem kifejezik, hogy ez nekünk „mibe kerül". De ez viszonosan igaz: a másiknak is el kell viselni minket. S ez lehet, hogy neki sem könnyebb

A békességet „kötelekkel" kell megtartani? Sokszor csak így lehet. Erről szólnak az esti játékok és a beszélgetés.

Bevezető játék:

Tegyünk le egy kötelet a földre, úgy hogy legyen rajta legalább egy csomó, de akár több is. mindenki járja körbe, s gondolja végig, hogy vajon hány csomó lehet ott?
Rendeződjenek csoportba, aszerint, hogy ki mennyit gondol: 1-2-3 vagy több?
Látványosan bogozzuk ki.

Rávezető játék:

Egy kötélre fűzzünk fel egy karikát, s mindenki fogja meg a kötelet. Majd a kötél elengedése nélkül mindenki bújjon át a karikán - ami olyan, mintha átbújnának egy barlang belső járatán.

Elmélyítő játék:

Mindenki fogja meg a kötelet egy nagy körben, s feszítse ki. (Vigyázzunk, hogy valóban kör legyen, s mindenki körülbelül egyforma távolságra legyen egymástól!)
Majd jól vesse meg a lábát kisterpeszben, és egyszerre próbáljon mindenki hátradőlni. (Akkor lesz igazán jó, ha feszített karral sikerül! Hatalmas élmény hogy tartanak engem és én is tartok másokat. Sokáig nem lehet így állni, de míg tart, addig szuper!)

Beszélgetés:

Melyik játék érintett meg? Melyik volt jó, melyik rossz élmény, s miért? (körbedobálhatunk egy labdát, melyet mindenki annak dob, akire kíváncsi)
Olvassuk fel az igét, s beszélgessünk róla: mit jelent egymást viselni szeretettel, s őrizni a békességet „kötelékben".

Vasárnap

Agapés istentiszteletet tarthatunk az 1 Thes 5,11 alapján: „Buzdítsátok egymást, és építse egyik a másikat!"

Majd mindenki elmondhatja 3 képpel mi érintette meg a hétvégén:

Kút - mit dobtál bele, mit akarsz itt hagyni?
Háló - ami itt fogott meg
Bőrönd - amit elviszel magaddal

Kézfogásos áldással - soronként a vezető után ismételve - induljunk haza!

Isten lelke újítsa meg ifjainkat s általuk közösségeinket - akár ezen a hétvégi alkalmon keresztül is!

FAM