2013. december 01., vasárnap - Nagy Dávid |
Sötétség – Világosság
Egy jó lehetőség diákoknak egy csendesnap keretében eljátszani, hogy az adventi várakozást és a világosság eljövetelét jobban átélhessék! Érdemes kipróbálni ifiknek is!
Adventi csendes este ifjúsági közösségeknek, iskolai osztályoknak.
A hallgatóság egy tömbben, középen ül, egy asztalt körülölelve. Az asztalon egy nagy gyertya (esetleg adventi koszorú), de még nincs meggyújtva egy gyertya sem. A négy felolvasó a terem négy sarkában, ők is csendben, sötétben ülnek. Egy ötödik ember ül a gyertyás asztal mellett, aki az igéket mondja. Halk zene vezeti be a gondolatokat, majd a megalapozott csendben szólalnak meg a hangok (ha fejből mondják, akkor életszerű).
- Homály.
- Sötétség.
- Éjszaka.
- Hiányzik a fény.
- Életelemünk a sötétség.
- Sötétségben fogantunk, sötétségben növekedtünk.
- De világosságra születtünk!
- Miért van akkor újra sötét?
- Te szereted a sötétet?
- Ha sötétség van, akkor félek.
- Félelem a jövőtől.
- Félelem a kitaszítottságtól.
- Félelem a kudarctól.
- Félelem az öregségtől.
- Félelem a magánytól.
- Félelem önmagam sötétjétől.
- Mi űzi el a félelmet?
- Hol van a fény, ami megszünteti végre ezt a sötétet?
- A sötétség azt is jelenti, hogy céltalanság.
- Hol az a cél, amiért érdemes élni?
- Van az életnek értelme?
- Elvesztettük az irányt, a sötétben nincs sem előre, sem hátra.
- Van valakinek fénye? Szükségünk van rá!
- A sötétben könnyebben vétkezünk.
- A bűn fenyegeti az életünket.
- Tele vagyok már nyugtalansággal.
- Már aludni sem tudok!
- Bizonytalan minden.
- Mikor örültél utoljára?
- A sötétség azt is jelenti: magány.
- Senki sem találja a másikat.
- De még ha rá is talál, nem láthatja jól, mert sötétben vannak.
- Akkor az rosszabb, mint a magány.
- Amikor a barátod, vagy a barátnőd otthagyott.
- Amikor szüleiddel és testvéreddel is viszályban élsz.
- Amikor önmagad előtt is csak szégyelled magad.
- Amikor senki sem szeret olyannak, amilyen vagy.
- Amikor egyszerűen semmi sem sikerül.
- Az iskolában.
- A családban.
- Szükségünk van a fényre.
- Hol van már?
- Te láttad?
- Te tudod milyen?
- Ami a félelmet elűzi?
- Ami a célt megmutatja?
- Ami megvilágít téged is?
- Ami megszabadít végre a sötétség rabságából?
- Létezik egyáltalán?
- Te még hiszel benne?
Valaki középen megszólal: „Legyen világosság!" (Meggyújtja a középső gyertyát az asztalon)
- Nézzétek! Fény!
- Ez lenne a fény, amit kerestünk? Ennyi az egész?
- Ez valami szemfényvesztés!
- Most látom! De jó!
- Végre! Én odamegyek a fényhez!
- Én nem hagyom magam megtéveszteni. Nekem magamnak kell a fényt megteremtenem, valahol ott belül.
- Nekünk a sötétségben kell élnünk. Bele kell törődni és kész.
- Fény! Akkor reménykedhetünk újra. Már nincs egészen sötét.
- (Odament a középső asztalhoz és meggyújtotta a gyertyáját)Hé, barátaim! Ég a gyertyám!
Újra a középső hang szólal meg:
„Akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak hajnali világosság adatott!"
- Beképzelted magadnak, hogy létezik a fény és most hiszel benne!
- Önámítás az egész hit-dolog.
- Biztos? Azért én is kipróbálom, hátha igaz! Odamegyek!
- Ez óriási! Én meg tudom már gyújtani más gyertyáját is! Kér valaki fényt?
Újra a középső hang szólal meg:
„A világosság a sötétben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt!"
- Hagyj békén! Ki tudja, mi történik, ha valaki túl közel megy a fényhez!
- A fény a gyengékért van, akik nem bírják ki a sötétet!
- A fény valódi! Ég az én gyertyám is!
- Gyere, menjünk együtt gyújtogatni!
Újra a középső hang szólal meg:
„Ti vagytok a világ világossága! Nem rejthetitek el fényeteket senki elől!"
- Mit ér egy gyertya!
- Egy kis szellő elfújja, s akkor annyi az egész fényeteknek!
Újra a középső hang szólal meg:
„Akiben csak pislákol is az élet, mint a mécses lángja, azt sem nem oltja ki."
- Nagyon sok fenntartásom volt, de működik!
- Nem akarok sötétet magam körül! Menjünk együtt gyújtogatni!
- Szerintetek én is odaérhetek? Lesz végre nekem is reményem?
- Ez az én lehetőségem is! Nem hagyhatom ki! (odaszalad és meggyújtja ő is)
2-3 együtt mondja 4.-nek: Adunk, ha kérsz, de magad is meggyújthatod ott középen! (4.-nek is meggyújtják)
Újra a középső hang szólal meg:
„Kelj fel és világíts, hiszen elérkezett világosságod! Nézd, bár a földet sötétség borítja, és a népeken sűrű homály terpeszkedik, rajtad felragyogott az Örökkévaló fénye, dicsősége benned is nyilvánvalóvá lesz! Világosságodhoz nemzetek gyűlnek..."
(mind a négyen középre állnak égő gyertyájukat felemelve az asztal körül, a többiekhez fordulva)
- Próbáljuk meg továbbadni mindenkinek!
- Szerintetek elég lesz a mi kis gyertyánk hozzá?
- Nézzétek, ott látok egy csomó gyertyát! Gyújtsuk meg, s úgy adjunk belőle mindenkinek!
- Ebből én sem akarok kimaradni! (mindenki kap egy égő gyertyát, közben közösen éneklik: A sötétség szűnni kezd már ...)
Szép lassan mindenki bekapcsolódik, s a teremben felfénylenek a gyertyalángok.
FAM
- Sötétség világosság - szöveg ( 20.5 KB )
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Látogatók ma: 27, összesen: 1533157