OFF/ON

Kikapcsolódás a köbön
Beszámoló a 2014-es OFF/ON ifjúsági zenés táborról

Mi a közös a klarinétban, a vaddisznópörköltben, és a melegházasságról folytatott eszmecserében? Ha ott voltál július végén a Tolna-megyei Mórágyon szervezett ifjúsági zenés táborban, a válasz pofonegyszerű. Ha nem, semmi gond - írok róla picit.

Engem Fekete Zoli, az Alsónyék-Bátaszéki Református Társegyházközség lelkésze néhány hónappal a tábor előtt keresett meg, hogy gitárt meg ritmushangszereket kellene tanítani egy először szervezett, ottalvós táborukban. Emellett még a délelőtti előadásokat is rám sózta, aminek a témája az önismeret, barátság, szerelem és szex voltak. Egy ideig nemet mondtam. Hogy tudnék ezekről tanítani másokat, mikor már én is olyan sok hibát elkövettem ezeken a területeken??? Végül mégis elvállaltam, mert láttam, hogy Zoli a 3 gyerektábor után már eléggé elfáradt, és tényleg szüksége lenne valakire, aki tehermentesíti.

A tábor helyszíne a mórágyi egykori református parókia volt, de hamar az egész templomba befészkeltük magunkat: gitárok, kották, jegyzetfüzetek mindenfelé. Egy-két nap után úgy gondoltuk, hogy külön alkalmat tartunk arról, hogy hogyan szabad tárolni a gitárt - és hogyan TILOS.

A délutáni és esti programok között szerepelt sok játék, számháború, filmnézés és egy egész napos kirándulás is a közeli Szálkai-tóhoz. Az, hogy a visszaút közben kiadós zuhét kapunk, nem volt betervezve, de túléltük. A tábor alatt pedig a gyülekezeti segítők és szülők gondoskodtak arról, hogy éhen ne haljunk. Szerencsére mérleg nem volt, de a palócleves, pizza és főtt kukorica mellett annyit elmondhatok, hogy ez a hét sem az alakformálásról szólt... ;)

Nem tudom, ti anno hogy jöttetek rá, hogy nem a gólya hozza a gyereket. Emlékszem, az én szüleim azt mondták, mikor ez a téma szóba került: „Kérdezz nyugodtan, szívesen válaszolunk!" Amikor kérdeztem, tényleg válaszoltak - de a gyakorlatban mégis hamarabb kaptam meg az infót a barátaimtól, mint tőlük. Tanulva a saját példámból úgy döntöttem, hogy stratégiát váltok: ahelyett, hogy kérdésekre vártam volna, én kérdeztem őket. Például ilyeneket:
- Jó-e szexelni házasság előtt?
- Helyes-e az önkielégítés?
- Mi a helyzet a pornófilmekkel?
- Szabad-e melegeknek házasodni?

Annak ellenére, hogy a csapat többsége 11-14 éves volt, úgy gondoltam, hogy nem túl korai ilyen témákról beszélgetni. Én 12 éves koromban már jó pár pornófilmet megnéztem, sőt már az önkielégítés is az életem szerves részét képezte (erről érdekes módon nem kérdeztem a szüleim...). Ezt a sejtésem be is igazolódott, mikor az előadás után az egyik lány odajött hozzám, és elmesélte egy élményét, mikor találkozott egy cukros bácsival - kilenc éves korában...

Azzal is tisztában voltam, hogy hiába tömjük tele a fiatalok fejét „Ezt ne csináld! Azt ne tedd!" szabályokkal, mert ha hazamennek, úgyis azt tesznek, amit akarnak. Ezért inkább arra próbáltam bátorítani őket, hogy felelős döntéseket hozzanak, és hogy legyenek tisztában a következményekkel. Úgyhogy igyekeztünk mindig a dolgok mélyére ásni, és a „Miért?"-ekre választ találni. Pl. beszéltünk az AIDS-ről, az abortuszról - és arról, hogy a korábbi párkapcsolatok milyen hatással lehetnek a házasságra.

Az utolsó napon meghívtuk a szülőket egy koncertre, ahol minden csapat előadta, amit a hét során tanult. Annak ellenére, hogy néhányan teljesen nulláról indultak, sok szép Istent dicsőítő ének hangzott fel a templomban, mint pl. Szabadításod öröme, Isten jó mindenkor, Ahány csillag van az égen stb.

Ha a kikapcsolódás alatt semmittevést, vagy egy helyben ülést értünk, ez a tábor enyhén szólva célt tévesztett. Mégis, egy bizonyos értelemben tényleg felüdülve tértem vissza a munkahelyemre.

Mert Isten kezében eszköznek lenni fárasztó, de mégis felüdítő...