TÉVTANÍTÁSOK 2.

„Azért testvéreim, igyekezzetek még inkább megerősíteni elhívásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezeket teszitek, soha nem buktok el." 2Pét 1,10-11

Olvassuk el Péter második levelének és Júdás levelének bevezetőjét a magyarázatos Bibliából készülésünkhöz!

A 21. század tévtanításai alig különböznek az ókoriaktól. Emberek hatalmi vágya, okoskodása, anyagi haszon reménye - a HANGOZTATOTT indítóokok mögöttesei. A tévtanítások veszélye abban rejlik, hogy nem azonnal lehet átlátni a céljukat, s az ígéreteik mindig nagyon csábítóak. Ők a „látogatók", akik ma is járják gyülekezeteinket, és még ifijeinkből is halásznak. Nagy óvatosságra és bölcsességre van szükség, hogy minket is meg ne tévesszenek! Ezért vegyük nagyon komolyan az alkalmakat!

A Krisztus-hirdetés mindenképpen az alap. Nem levegővagdosás történik, nem értelmetlen szócséplés. OLYAN SZEKTÁKRÓL BESZÉLJÜNK, AMELYEK HELYBEN ELŐFORDULNAK, S AMELYEK VESZÉLYEZTETIK FIATALJAINKAT! Ez helyenként nagyon eltérő lehet.

E vázlatok nem kívánnak egyes szektákkal részletesebben foglalkozni - sokkal inkább az alapot megerősíteni, hogy legyen hová visszatérni, s legyen olyan hitvallásunk, amiből nem engedhetünk. A részletes szektakérdéshez könyvek:

Fekete Péter: Az egyház és a szekta - Kálvin Kiadó 1993

Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium - Harmat Kiadó 1998

Apológia - segédanyag a vallások kutatásához - Apologia Kutatóközpont 2003

www.apologia.hu

A legnagyobb veszély, hogy a fiatalok kiszolgáltatottak lesznek - s csak nagy sokára ébrednek rá, hogy becsapták őket. Vannak életveszélyes szekták is - tudatformáló hatalommal, ezekre különösen érzékenyeknek kell lennünk.

Honnan ismerhetjük fel őket? Álljon itt 5 ismérv róluk, olyan hozzáfűzéssel, mely jelzi, hogy milyen keskeny az a bizonyos út, mely az életre visz.

Ami megszívlelendő a különbségtételhez - mi a szekta, szektás, vagy egyszerűen tévtanítás:

1.      Mindig van a háttérben (vagy épp az előtérben) egy határozott név, egy ember, akinek személye megkérdőjelezhetetlen, így tanítása is. Úgy követik a többiek, mint egy bálványt, utánozzák, idézik.

Nem tévesztendő össze egy VEZETŐVEL, aki alázatos, és aki önmagáról MINDIG ISTENRE MUTAT. Aki folyamatosan tiltakozik az emberek „ostoba imádata" miatt, s aki őszintén beszél a maga „bűnösök közötti elsőségéről". A tömeg mindig vágyik példákra, mindig hajlandó emberek imádatára - egy vezetőnek igen nagy kísértést jelenthet ez. Szokták így is mondani: „Akinek nagy a fénye, annak nagy az árnyéka is."

2.      Mindig van egy csábító ígéret: „Teljesebb lesz az életed!", „Jobban érted Isten szavát!" „Különleges tudás birtokába jutsz!" „Meggyógyulsz!", stb.

Olyan szükségeket említ, amiben az emberek nagy többsége szeretne növekedni, jobban élni, értékes kapcsolatokhoz jutni...

Nem tévesztendő össze ISTEN IGÉRETEIVEL, melyek KIVÉTEL NÉLKÜL A BIBLIÁBAN VANNAK LEÍRVA!

3.      Mindig lenézéssel és kritikával illetik a közösséget, ahonnan ki akarják hívni az embereket.

Olyan hangsúlyeltolódás történik, amelyben a hallgatók egyszerre kevésnek és rossznak érzik a saját közösségüket, s hirtelen meg sem tudják védeni.

Nem tévesztendő össze azokkal, akik hálásak - mint Péter is - a közösségért, s jobbító szándékuk szerint beszélnek a nehézségekről és a hiányosságokról - mint Péter is.

4.      Olyan új szokásokat, rendeket, rendszereket akarnak bevezetni, amitől JOBB LESZ minden és mindenki. tele vannak a HA vágyébresztésével.

Nem tévesztendő össze azokkal, akik Krisztusra és az igével való átformálódásra hívnak meg.

5.      Megosztják a közösséget, külön alkalmakra (külön tudásra) hívják a kiválasztottakat.

Nem tévesztendő össze az evangélium hirdetésének újfajta metódusaival, melyek Krisztus követésre hívnak!

Egy IGEN kimondása mindig több NEM kimondásával is jár. Ha valamit hiszek, akkor nyilvánvalóan van, amit nem hihetek, vagy nem érdemes hinnem. Tisztánlátásunkért azt is meg kell fogalmaznunk, hogy meg tudjuk védeni hitvallásunkat.

Hogyan lehetne megfogalmazni mindezt? Az ifi közösségében állítsuk össze saját hitvallásunkat - melyben nem csak azt mondjuk el, hogy mit hiszünk, hanem hogy mi az, amit egyértelműen nem!

Érdemes kikeresni a megfelelő bibliai helyeket - vajon miért is gondoljuk így.

Mindenekelőtt érdemes elővenni a SOLÁKAT, s azok alapján együtt gondolkodni.

Pl. sola gratia = egyedül kegyelemből, és nem érdemekből, és nem cselekedetekből...stb.

Használjuk a Heidelbergi Káté hivatkozásait és a Helvét Hitvallást is.

Felkészülhetnek erre az alkalomra az INSTITUCIÓ fejezeteiből.

És álljanak itt példamondatok. Igenek és nemek.

1. KRISZTUS AZ EGYETLEN ÚT AZ ATYÁHOZ. Nincs több és nincs „kiegészítés", vagy valami plusz érték, amit még meg kéne szerezni. Krisztus elég! A Vele és a Benne való élet a keresztyén élet. Az Ő megismerése, befogadása és követése a cél.

2. Egyetlen ember prédikációja, gondolata SEM KERÜLHET A BIBLIA EGÉSZE FÖLÉ, VAGY ELÉ - akárki is ő. Isten mindent kijelentett a Bibliában, amit nekünk az üdvösségre vezető útról tudnunk kell, nem szükségesek más könyvek. A Bibliát kell tanulmányoznunk s keresnünk benne Isten akaratát ma is!

3. Egyházunk, gyülekezeteink NEM EGYENLŐEK AZ ISTEN ORSZÁGÁVAL. Ez a világ a bűn alá van rekesztve, emberi közösségben nem tudjuk megélni a mennyei valóság ígéreteit - legfeljebb előjelként, ajándékként, egy kegyelemmel teljes pillanatban megízlelve. Ezért nem kell többet várnunk ezektől a közösségektől, mint amire hívattattak - hogy tanítványok közösségei legyenek. Egymás építésére és csiszolására adattunk ezekben a közösségben. Sem a nagy egész, sem annak tagjai nem SZENTEK, csak MEGSZENTELTEK - Jézus Krisztus újjászülő kegyelme által.

4. Az Isten gyermekeinek közössége ÉLŐ KÖZÖSSÉG, benne az emberek változnak, érlelődik bennük a Lélek gyümölcse, működik közöttük a szeretet, TANÍTHATÓK maradnak, de mindent megvizsgálnak - fontos igerész 2 Péter 1,3-11 versei!

5. Kegyelem által van üdvösség - s nem bármilyen fokozat, hagyományok, rituális cselekedet, érdemek, angyalok, látomások, stb. által.

A HITVALLÁS-ÍRÁS menete:

1.      Mindenki fogalmazza meg egy saját papírra, ami neki a hitében a legfontosabb - legalább 5 pontban.

2.      Üljenek össze kisebb (legfeljebb 3 fő) csoportokban és beszéljék át - mit miért tartanak fontosnak (nem muszáj 5-re redukálni, elfogadhatják egymásét, ha több).

A csoporttagok kiválasztása - egymás mellett ülők szerint lehet.

3.      Üljenek nagyobb csoportba (ez már mindenképpen az ifi harmada legyen egy-egy csoportban, s próbálják meg együtt megfogalmazni, hogy mi az igazán fontos!

A csoporttagok kiválasztása - két-három kiscsoport együtt, választhatják egymást! A nagyobb csoportok végül 5 pontban foglalják össze mondanivalójukat!

4.      Minden nagycsoport kapjon egy zöld, egy sárga és egy piros lapot.

Az egyik csoport tételről tételre olvassa fel a „hittételeket" s a másik (többi) csoportok jelezzék, hogy egyetértenek vagy nem az elhangzottakkal. Ha egyetértenek, jelezzék a ZÖLD papír felmutatásával. Ha csak részben, akkor SÁRGA, s ha egyáltalán nem (vagy van benne valami égbekiáltó), akkor PIROS lapot mutassanak. Érvelhetnek is, ha valamiért másként gondolják. Majd olvassák meg ők is a magukét, s most a másik (többi) csoport értékelje ugyanúgy.

Végül jussunk egyességre, s írjuk ki hitvallásunkat egy hatalmas papírra, hogy mindenki megerősödhessen benne, s tegyük ki az ifi helységében!

Érdemes végigjárni ezt a hosszadalmas utat, hogy mindenkiben erősödhessen saját hitvallása, s ne legyen eltéríthető, sőt kapjon érveket hite védelmében.

Az egymás közötti őszinte viták nagyon építőek lehetnek egy közösségben!

Fontos, hogy ragaszkodjunk a VALÓS ÉRVEKHEZ, s ne engedjünk az indulatoknak!

Mindenképpen kell egy JÁTÉKVEZETŐ, aki tud szelíden koordinálni egy ilyen helyzetben!

Végül olvassuk fel Júdás leveléből a 17-25 verseket!