Eszterképű gyermektábor

Az első nap részletes leírását az alábbiakban közöljük, a többi nap letölthető verzióban szerepel a cikk végén!

ESZTER ÚJ OTTHONA
Eszter 1 2,5-7

Bevezető játék:
Egy hosszúkás kendőt, vagy szőnyeget leterítünk, mindenki végig megy rajtuk, és arról beszélgetünk, hogy ha visszatekintünk, ki milyen hosszúnak látja az eddig megtett útját, ami a születéssel kezdődött. Akkor jöttünk a sötétségből a világosságra. Gyertyát gyújtunk, hogy ezt szimbolizáljuk. Ezen az úton végig megyünk, és mindenki elmeséli, kik azok az emberek, akik idáig kísérték őket életükben. Kik voltak a leginkább fontosak, a leginkább szeretettek ezek közül?
Leülünk az asztalhoz, piros szíveket vágunk ki és a gyerekek felírják ezeket a számukra fontos személyeket.
A mesélő kezébe vesz egy nagyobb kavicsot, és bevezeti a történetet: az életút során gyakran fordul elő az is, hogy valami rossz történik: becsapnak minket, csalódunk valakiben, kórházba kerülünk, meghal valaki a családban. Az ilyen eseményeket nehéz kőként cipeljük magunkkal a lelkünkben. Ki-ki mesélje el, ha történt vele ilyen esemény.
Ma egy lányról lesz szó, Eszter a neve, akinek szintén nagyon érdekes életútja volt. 9 éves volt, amikor vele is történt valami rossz, amit azután nehéz kőként cipelt magával: mindkét szülője meghalt gyógyíthatatlan betegségben.

Történet elmesélése:
A temetés után Eszter nagyon szomorú volt. Haza ment és sírt. A szolgálólány megpróbálta megvigasztalni őt. Egyszer csak halkan nyílt az ajtó, és megérkezett a lény nagybátyja, Márdokeus. Ő is mindig nagyon szerette Esztert, és most is lágyan próbálta őt vigasztalni.
„Nagyon sajnálom, ami veled történt, Eszter. Tudod, hogy én mindig nagyon szerettelek téged. Akarod, hogy most már mi ketten legyünk egy család? Lenne otthonod nálam. Szeretnéd? Eszter fölemelte fejét, és Márdokeus arcába nézett: szeretetet és sajnálatot olvasott ki a szeméből.
„Hadd jöjjön velem a szolgálólány is. Vele mindig tudok majd papáról és mamáról beszélgetni.”
„Velem is tudsz majd. Soha nem felejtjük el a szüleidet.”
Még azon a napon átköltözött Eszter és a szolgálólány Márdokeus házába.

Este van. Eszter Márdokeus dolgozószobájában ül az íróasztalnál. Előtte egy darab papír. Nem olyan vékony és fehér, mint a mi papírjaink. Vastag, mert állatbőrből készült. Pergamennek hívják. Erre rajzol Eszter mindenféle jeleket. Ezek az ő kedvenc héber betűi. Eszter zsidó, és a zsidók írásával ír. Márdokeus már megmutatta neki, hogy a héber ABC betűivel hogyan tudja leírni a saját nevét, a szüleiét, mindenkiét, akit csak ismer. Már Isten nevét is le tudja írni. El-ohim. Így hívják héberül Istent. Márdokeus megtanítja Esztert perzsául is írni, mert annyi más zsidóval együtt ők is Perzsiában laknak.
A szolgálólány izgatottan beszalad: „Hol marad már Márdokeus? Mindjárt éjfél! Neked már rég ágyban volna a helyed, ahelyett, hogy itt irogatsz, és a nagybátyádat várod!”
Eszter megriadva felugrik. El is feledkezett arról, milyen késő van. Hirtelen eszébe jut: ma van a perzsa királynak, Xerxesznek a 3 napos ünnepének utolsó napja. Eszter soha nem szerette, hogy Márdokeusnak mindig el kellett mennie ezekre az ünnepségekre. De muszáj volt, hiszen a király egyik szolgája volt. Bárcsak nem innának olyan sokat ezeken a lakomákon! Bárcsak ne volna a király olyan dühös ilyenkor! Lehet, hogy valami történt az ivászat miatt?
Eszter eloltja az olajlámpát és kimegy a szobából, egyenesen ki az udvarra. Lehet, hogy Márdokeus elfelejtette elvinni a kapukulcsot, és most zörget, de ő nem hallja?
Nem mehetsz ki egyedül az utcára! – kiabálja utána a szolgálólány.
Eszter kiszalad a sötét éjszakába. Kinyitja a kaput és kinéz az utcára. Nem hall lépéseket. Nem látja Márdokeust közeledni. Biztosan történt valami a királyi udvarban! Szíve gyorsabban kezd verni az izgalomtól. Nem, az nem lehet, hogy a nagybátyjával történt valami rossz! Hiszen ő az egyetlen rokona! „Istenem, ugye hallasz engem? Ne engedd, hogy a nagybátyámmal történjen valami! Annyira szeretem őt, és oly nagy szükségem van még rá!”
Még egyszer kinéz az utcára, a királyi paolta irányába, és látja feltűnni Márdokeus alakját. Odébb, egy kutya ugat. Lehet, hogy a nagybácsi sötét árnya riasztotta fel őt? Eszter tovább hallgatózik. Igen, lépéseket hall. Ez ő lesz! Eszter fellélegzik. De vajon miért siet ennyire? Mert már ilyen késő van? Vagy mégis csak történt valami a királyi udvarnál? Eszter leteszi az olajmécsest a földre és a nagybácsi elé fut. Megfogja a kezét.
„Miért nem vagy még ágyban?”
„Leírtam egy csomó nevet héberül! Adhatsz újakat. De miért jössz ilyen későn? Történt valami?”
„Ezt is lehet mondani. – válaszolja Márdokeus. Gyere be, mindent elmesélek nektek.”

Most már valamivel lassabban visszasétálnak a kapuhoz. Eszter fogja a mécsesét, a nagybácsi bezárja a kaput. Kéz a kézben bemennek a házba. Beérve, ahogy a szolgálólány megpillantja őket, rémülten felkiált: „Miért olyan sápadt, Márdokeus úr? Történt valami a királlyal?”
„Nem, nem a királlyal, a királynéval. Gyertek be a szobába, elmesélem, milyen rémes dolog történt ma.”

Mindhárman bemennek Márdokeus szobájába, ő pedig mesélni kezd.
„Eleinte az ünnepségek ugyanúgy zajlottak, mint mindig: emberek ezrei voltak hivatalosak rá, az egész hatalmas birodalomból. Csak ettek és ittak a palota kertjében órákon át. A király ivott a legtöbbet, leginkább bort. Hirtelen támadt egy ötlete. Hivatta a vendégeket és megkérdezte tőlük: Akarjátok látni a birodalom legszebb asszonyát? A királyné az. Ő is ünnepel a barátnőivel. Ha hívatom, mindjárt itt lesz.”
„Igen, akarjuk őt látni! – ordibálták a részeg férfiak. – Táncoljon nekünk!”
Eszter megrémül ezekre a szavakra. A királynőnek ezek előtt a férfiak előtt kellett táncolni, mint egy közönséges táncosnőnek?
„Márdokeus – kérdi izgatottan – odament táncolni?”
„Mit gondolsz, Eszter, szerinted mit tett?”
„Nem ment el! Egy királynő nem mehet a bámészkodó részeg férfiak szeme elé.”
„Pontosan. A királynő nem jött ki a férfiak közé. Egyszerűen nemet mondott. De a király szörnyen dühös lett. A felesége nemet mond! Ez megengedhetetlen! És tudod, mit tanácsoltak a szolgái? Azt, hogy űzze el őt azonnal!”
Eszter felugrik e szavakra és toporzékol. „Elűzni a királynét csak azért, mert nem akart idegen, részeg férfiak előtt megjelenni?! Ez nagyon durva lenne. Ő is mondhat nemet, ha úgy gondolja, hogy ez a helyes!”
Márdokeus szomorú hangon feleli neki: „százszorosan is igazad van, Eszter, de te nem is tudod, micsoda hatalma van a perzsa királynak. Kénye-kedve szerint űzhet el embereket,, ha azok nem engedelmeskednek neki. Még meg is öletheti őket, ha nem teljesítik a parancsait. Most egész Perzsiában új törvény lép életbe: „Én, Xerxes, a hatalmas király azt akarom, hogy minden asszony engedelmeskedjék a férjének.” Ez a törvény örökké érvényben lesz.
Na, erre már a szolgálólány is felugrik a székéről: „Ez tényleg borzasztó dolog, nekünk, a Perzsa Birodalomban élő asszonyoknak! Szerencsére soha nem mentem férjhez…”
Eszter ijedten néz Márdokeusra: „Bácsi, akkor én sem akarok soha férjhez menni.”
„Gyermekem – mondja Márdokeus, és szigorú pillantást vet a szolgálólányra – tudod, hogy mi a zsidó néphez tartozunk. Mi, zsidó férfiak nem vagyunk olyanok, mint a perzsák. Az édesapád mindig nagyon tisztelte édesanyádat és soha nem uralkodott rajta. Te is menj majd egy zsidóhoz feleségül. Egy olyanhoz, aki szeret és tisztel téged.”
Eszter fellélegzik, elköszön Márdokeustól, az ajtóhoz megy, de onnan újra visszafordul: „Bácsi, a király mindig ilyen gonosz?”
Márdokeus a fejét rázza és így felel: „Nem gonosz. Csak van egy nagy hibája: mindig meghallgatja azokat, aki mást mondanak, és ha éppen rosszat tanácsolnak, azt is megfogadja”
Eszter elgondolkodva megy a szolgálójával a szobájába.

Márdokeus a dolgozószobájában még hosszan sétál fel és alá. Újra meg újra azt motyogja magában: „HA Esztert sikerülne jól elirányítani az életben…” a szülők halála után most először gondolkodik azon, kihez lehetne majd őt férjhez adni.
Talán Dávidhoz, legjobb barátja fiához? Ő biztosan szeretné és tisztelné a feleségét, és jó férje lenne.
Ezekkel a gondolatokkal hagyja el a szobáját Márdokeus, a folyosón át Eszter szobájához megy, és halkan kinyitja az ajtót. Hallja, hogy nyugodtan lélegzik. Becsukja az ajtót és a hálószobájába megy.




Munkáltatás:
1. elkezdi mindenki elkészíteni egy kb. 40 cm széles és 1 m hosszú papír tekercsre az életútját. Ma a születéshez rajzolnak gyertyát, alá írja mindenki a nevét és a születési dátumát, kb 10 cm-re a papír végétől, hogy maradjon hely a hurkapálcának, amivel fel lehet majd tekerni. A gyertya után lehet olyan személyeket rajzolni, akik különösen is fontosak a számukra. A házukat is lerajzolhatják, ahol biztonságban érzik magukat.
2. Eszter-figurát készít mindenki lány sablon alapján. Külön ruhát is, kislány ruhát, az öltöztető babák mintájára
3. elkezdjük elkészíteni a Susa várábna található királyi palotát. Mindenki házakat, tornyokat, pavilonokat rajzol, amiket kicsit egymásra csúsztatva kialakulhat egy palota képe. Kiszínezik és kivágják őket.
Hozzávalók: fehér, szürke, barna, fekete karton, fehér papír, színes ceruzák, olló, ragasztó, hurkapálca, feltekerhető fehér papír csíkok.

IMÁDSÁG: Hatalmas és szerető Istenünk, olyan sokszor szeretnénk, ha lehetőségünk volna nemet mondani az életünkben. De gyakran nem szabad. Sokszor nem tudjuk azt sem, hogy helyes-e, ha mégis ellenkezünk. Ha pedig tudjuk, akkor nem bízunk magunkban, és nem merünk ellenkezni.
Ha valaki rosszat akar nekünk, akkor arra szeretnénk nemet mondani. Csakhogy ehhez nagyon sok erő kell. Ezt az erőt te magad tudod nekünk ajándékozni. Ezt az erőt kérjük most tőled. Ámen.